Elképzelések

Sokan már kiskorukban elképzelik, hogy milyen is lesz esküvői ruhában vonulni és hozzámenni egy férfihoz, aki élete végéig szeretni fogja. Nos, ez nálam elmaradt, de mindig is vártam hogy eljöjjön a nagy pillanat, mikor elkezdhetek gondolkodni rajta, hogy milyet is szeretnék.

 

Néhány konkrét elképzelésünk már van. Az egyik a dekoráció. Mind a ketten egy kicsit vintage stílusu esküvőt szeretnénk a modern eleganciával ötvözve (vagyis nem azt a nagyon régi vintage-et hanem egy letisztultabb válozatot barack színben) - ennek tudatában meghívóból is csipkéset képzeltünk el és a köszönő ajándék is ilyen stílusú lenne, amit egyedileg kézzel készítek (erről többet nem árulok el - még az is lehet hogy más lesz). A másik rész-elképzelés a helyszín, ugyanis csak annyit tudunk hogy kerthelységben szeretnénk tartani a polgári szertartást is és a vacsorát is (dekorált sátor vagy tető alatt). Ez azonban nem is olyan egyszerű mint képzeltem.

Az elképzelésekről még annyit, hogy a ruhám habos-fodros legyen, amit kicsit húzok magam után fátyollal.

A semmihez képest sok az elképzelés, én leszek a legkiváncsibb, hogy ezt mind tudjuk-e teljesíteni nem nagy költségvetésből.

 

Legelső lépés az esküvő időpontjának kitűzése. Leginkább azt szeretnénk (már ha a majdani kiválasztott helyszínünk is szabad ebben az időpontban), hogy 2015. július 11-e legyen.

 

Innen a következő és egyben legfontosabb lépés a helyszín kiválasztása és legfoglalása, majd a szolgáltatók kiválasztása (fotós, videós, dj, dekor...)

 

Miután igyekeztem alaposan körbenézni az esküvői kínálatot illetően az alábbi megállapításra jutottam:

- itthon többségében csak kis esküvőket tartanak és nincsenek berendezkedve a kertkapcsolatos, kerthelységes kicsit nagyobb esküvőkre

- a budapesti árak a budapest melletti települések áraihoz képest a kétszerese

- minél jobban a pénzlehúzásra törekednek a szolgáltatók és nem arra, hogy az ügyfélnek egyedi ajánlatokat gyártsanak - egyedi ötletekkel --> ezt a legközelebbi blogbejegyzésben kifejtem

- nagy választéknak állítják be a helyszínválasztékot esküvőket illetően, pedig ez közel sincs így - mindegyik nagyon hasonló, nem úgy mint külföldön

 

És ami a legfontosabb megállapítás: ha valaki nem ért hozzá és úgy kér ajánlatot kifelejtik belőle az olyan pontokat, ami még vastagon kiveszi a pénzt az ember pénztárcájából, ezért muszáj rákérdezni külön is, hogy milyen költségek merülhetnek fel mindazonkívül, amire kértük az árat, így nem érhet váratlan költség. (kicsit talán meg is ijedhettek akiktől eddig ajánlatot kértem, mivel olyan részletesen kérdeztem rá minden apróságra, hogy talán gondolhatták, hogy némi közöm van a rendezvények szervezéséhez...)

Eljegyezve

Kicsit több mint 1 hete - egészen pontosan 2014.06.17-én, a Spanyol lépcső tetején....

De kezdjük is az elején.

Kitaláltuk, hogy mivel még sosem jártunk Rómában és amúgy is 4 év már nem kevés idő, emlékezetessé tesszük az évfordulót és kiruccanunk néhány napra Rómába.

Kidolgozott utiterv, utiköny, térkép, néhány előre megvásárolt jegy és ajándékba kapott Hop On-Hop off voucher kíséretében és persze jó előre lefoglalt szállás mellett nekiindultunk az első közös külföldi utunknak.

Minden nap teljesítésre kerültek a kitűzött túrák, nevezetességek, amit még a nagy esőzés sem tudott elmosni. (az éppen egy nagy vihart elkapott turistákon mit sem segített a bevándorlók által méreg drágán árult esernyők, esőkabátok hada, amik néhány perc után szétestek a jó minőségre való tekintettel) Mi pedig a saját esernyőinket szorongatva, elképzeléseinket fel nem adva néztünk mident végig és jutottunk vissza minden nap a szálláshelyünkre.

Mikor eljött a kedd reggel az utitervet félretéve (Gézu kérésére - merthogy már olyan régen vágyott a spanyol lépcsőhöz) első utunk a Piazza di Spagna-hoz vezetett. Szerencsére az idő is nekünk kedvezett így volt idő körbemenni majd felsétálni a Spanyol lépcsőn a tetejéig, ahol a szép kilátást ecsetelve néztem a távolba. Amikor oldalra fordultam láttam hogy Gézu mosolyog és mintha izgatott lenne (néztem is, hogy most miért mosolyog?) mire felemelte a kezében tartott bordó bársony, szívecskés gyűrűsdobozt, felnyitotta a tetejét és feltette a 'nagy kérdést': hozzámegyek-e feleségül. - Amint eljutott a tudatomig, hogy most kéri meg a kezemet - persze IGEN-t mondtam, így az ujjamra húzta a napfényben csillogó, csodaszép gyűrűt. (az előkészületekről és a megtervezésről mit sem sejtettem, hozzátéve hogy az ujjaim vékonyságából adódóan a gyűrűt csak készítetteni lehetett, így egy teljesen 'egyedi' (méretét tekintve biztosan) gyűrűvel büszkélkedhetek.)

A nap hátralevő részében még a Trevi kút (ami teljesen fel volt állványozva és a hírekbeli igéretekkel ellentetétben víz hiányában még pénzt sem lehetett beledobni) sem tűnt olyan csalódásnak és persze a Piazza Navona, valamint a maradék néhány napra betervezett program is sokkal izgalmasabbnak és szebbnek tűnt.

Így elérkezett az idő, hogy elkezdhetem szervezni az esküvőmet, amit egy év múlva tartunk. (a pontos időpont még megbeszélés alatt)